Etyeki kúria

Az Etyeki Kúria Borászat 1996–ban alakult az etyeki Öreghegyen 2 hektár szőlőterülettel. Hamarosan a borvidék vezető borászata lett. Négy évvel később a 150 éves sváb pince fölött megépült egy korszerű feldolgozó és a hangulatos borkóstoló helyiség. Az Alcsútdobozon több lépcsőben végzett szőlőtelepítésnek köszönhetően a termőterület elérte a 27 hektárt. Az Etyek – Budai borvidéken elsőként telepített Pinot Noir szőlőből készült bor számos világszínvonalú kitüntetést hozott a pincének.

A 2009-es évben a nemzetközi piacra lépés területén szoros együttműködés kezdődött a magyar-osztrák határ közelében fekvő trausdorfi Esterházy borászattal.

Ugyanebben az évben állt munkába Mérész Sándor főborász, aki Matolcsy Sárával és Babarczi Lászlóval közösen megvalósította a borászat modernizálását. Elsőként kialakították az új termékpalettát, mely együtt járt az új arculattal. 2011 őszén átfogó modernizálási és bővítési munkák indultak el, a cél a nemzetközi élmezőnyhöz való felzárkózás és a gazdaságos üzemméret elérése volt. Az építészeti tervekkel a Bord Építész Stúdiót bízták meg. A beruházás eredményeként az épület alapterülete 220 m2-ről 1100 m2-re nőtt, a pincészet mintegy 2.500 hektoliternyi tartály és hordó befogadására alkalmas. Az épület kialakításának köszönhetően megvalósulhat a gravitációs szőlőfeldolgozási technológia.

A régi pince fölé épült a megújult palackozó üzem, a borbíráló helyiség a látványos terasszal valamint a vinotéka is. Az üvegfelületeknek hála a borkészítés iránt érdeklődő látogató szinte teljes áttekintést kap az egyes termelési folyamatokról, anélkül, hogy a termelési térbe be kellene lépnie. A vinotékával szemben elhelyezkedő épületrészből többek között látható a tartályos tér, a palackozó tér valamint a fahordós érlelő is.

A borászat bővítése mellett az Etyeki Kúria 11 hektárral bővítette szőlőterületeit is az alcsútdobozi Kis-Látó-hegy legértékesebb részén. A teljes termőterület így már meghaladja a 27 hektárt. A legújabb területek betelepítése 2015 tavaszán történt, a borászatnak eddig is nagy sikereket hozó Sauvignon Blanc, Chardonnay és Pinot Noir fajtákkal.

Etyek-budai borvidék

A borvidék története

A Budapestet határoló Etyek-budai borvidék mintegy 5632 hektáron terül el. Etyek a fővárostól 30 km-re, a már Fejér megye északkeleti peremén elhelyezkedő Etyeki-dombságban található. A dombság szeles, de bőséges napsütéssel megáldott fennsíkjain, egyedi ökológiai adottságok között, mészkő alapú, mélyrétegű barna erdőtalajon jó savszerkezetű boralapanyag terem.

“Etyek, Budapest szőlőskertje” – a környékén már a római korban foglalkoztak szőlőműveléssel. A budai hegyek bortermeléséről a 13. századi oklevelekben is olvashatunk, a már ekkor virágzó szőlőtermesztés, a környékén élő emberek megélhetésének fő forrásává vált.

Hiteles adatok szerint, IV. László király krónikása tudósít arról, hogy Margittal, III. Béla második feleségével, 1186-ban egy Aynard nevű lovag, a későbbi zsámbéki földesúr, akinek családja Champagne-ból származik, is Magyarországra érkezett. A király szívesen fogadta felesége kíséretét és vendégszeretetét gazdag birtok adományokkal juttatta kifejezésre.

A szőlőtermesztés ma ismert hagyományait az 1700-as évek elejére vezethetjük vissza, amikor a törökök kiűzése után német szőlőművelőket telepítettek a községbe, akik néhány évtized alatt felvirágoztatták a helyi szőlőkultúrát .
A német betelepítések élén a Magyar Királyi Kamara, az egyházi és világi birtokosok álltak. Fejér megyében a Hochburg, az Esterházy család tagjai valamint a jezsuiták telepítettek elsősorban katolikus németeket birtokaikra.

A borvidék adottságait, legtöbben Champagne-hoz hasonlítják, amire Törley József is felfigyelt, és az itteni szőlőkre alapozva tette világhíressé pezsgőüzemét.

József főhercegnek az Etyek közelében található alcsútdobozi birtokain, az ezekhez tartozó göbölpusztai területeken és az itt található borospincében – jelenleg az Etyeki Kúria tulajdona – is etyeki földművesek dolgoztak.

Napjainkra az 1000 borpincéből már csak 120 működik, két helyen is védett pincesort alkotva.

Soproni borvidék


A borvidéken összesen 17 hektáron gazdálkodunk, melyből egyelőre 9 hektár termő, de évről évre egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az innen származó szőlőből készült boraink is.

A Soproni borvidék Magyarország egyik történelmi borvidéke. Az Alpok lábánál, a Fertő tó déli partján és a Soproni-hegység lankáin terül el. A borvidék teljes területe több mint 4000 hektár, melynek majdnem a felét borítják a szőlőtőkék.
A szőlőtermesztés hagyománya egészen a római időkig nyúlik vissza.
Legnagyobb részben vörösbort készítenek, főként kékfrankosból, de számos más nemzetközi szőlőfajta is meghonosodott a vidéken. Sopron borának jellemzői: közepes testű és alkoholtartalmú, friss, savtartalma ideális.

Talaj és klíma
A Soproni borvidék a hazai szőlőtermesztés északi határán fekszik. A nyarak viszonylag hűvösek, míg a telek a Fertő kiegyenlítő hatása miatt enyhék. A közeli Alpok hatása is érvényesül, amely magasságának köszönhetően enyhíti a hideg légáramlatokat. A régió észak-nyugati irányban nyitott, így gyakorta szeles az időjárás.
A Soproni-hegység talaját a földtörténeti ókorban keletkezett kristályos gneisz és csillámpala alkotja, melyet miocén kavics, agyag, mállott mészkő és homokkő fed. A későbbi korokban ezekre a rétegekre löszös vályogtalaj és humuszban gazdag barna erdőtalaj rakódott, mely a szőlőtermesztés szempontjából kedvező.

A kékfrankos legendája
Napóleon császár katonái 1809 májusában foglalták el Sopron városát. A helyieknek kötelező volt szállást adniuk, napi háromszori érkezést és bort kellett biztosítaniuk a katonáknak. Természetesen a franciák nem elégedtek meg a napi megközelítőleg 1 liternyi előírt bormennyiséggel, és szomjukat az úgy nevezett “Buschenschankokban”, vagyis házi borkimérésekben próbálták csillapítani. A megszállás ideje alatt több mint 100 000 liter bort adtak át a franciáknak. A francia csapatok 1809 novemberében hagyták el Sopront.
A kékfrankos név eredetére egy ebből az időből származó helyi történetből kaphatunk magyarázatot, mely szerint mikor a franciák a soproni szőlősgazdáktól, vagyis a poncichterektől bort vásároltak, frankkal fizettek. Viszont kétféle frank is forgalomban volt, de ezek közül a poncichterek csak a kék színű frankot fogadták el fizetségül.