A metszés, mint szupererő!

Írta: Ercsey Dániel
Fotók: Etyeki Kúria

Ha Pókember meg tud tapadni a falon, Superman tud repülni és Thor egész egyszerűen csak egy isten, akkor mi a helyzet a szőlészekkel? Nos, a szőlészeknek is vannak bizonyos szuperképességeik, amelyek alapján meg tudják mondani az alvó szőlőtőkéről, hogy mi lesz vele ősszel, a szüretkor. Nem hiszitek? Olvassatok tovább…

Érdemes kis gyorstalpalóval kezdeni, hátha nem lebeg mindenki lelki szemei előtt egy szőlőtőke. A szőlész ugyan nem látja a gyökereket, de azok is ott vannak a talajban, ami fölött látható a fás törzs és végül az a felület, ahol a szőlő terem. Attól függően, hogy milyen szőlőfajtáról beszélünk, ez eltérő lehet, vannak fajták amelyek már rövidcsapon is hoznak termékeny rügyet, tehát az első vagy a második rügy is virág lesz és vannak, amelyeknek erre több helyre van szükségük, ilyen esetekben hosszabb vesszőt kell hagyni, hogy legyen virágzás. Ez már eleve meghatározza, hogyan kell elkezdeni a metszést, és egy jó szőlész ezt azonnal át is látja.

A másik, amire egy szőlész odafigyel, az a tőketerhelés. Ezt nem érdemes később beállítani, mert akkor felborul a növény egyensúlya. Úgy kell elképzelni, hogy minden egyes szőlőtőnek megvan a lombfelület és a gyümölcsmennyiség között fennálló törékeny balansza, vagyis az, hogy egységnyi lombfelülettel mennyi gyümölcsöt tud beérlelni a szőlő. Ha a gyümölcs mennyiséget extrém módon korlátozzuk, akkor a növény a felszabadult energiáit a fás részekbe vezeti le, vagyis megvastagszik a tőke, ebben pedig végül könnyebben áttelelnek a kórokozók. Szóval a szőlész szuperereje abban is rejlik, hogy már metszéskor úgy állítja be a szőlőt, hogy éppen annyi reménybeli fürtöt érleljen a növény, amennyi az egyensúlyához, vagyis a jó közérzetéhez kell. Aki azt állítja, hogy a szőlőnek szenvednie kell, az téved! A jó szőlész olyan, mint az úszó edző, aki úgy követel, hogy a végén, a játék alatt végül mindenki jól érezze magát.

Ráadásul - és itt jön képbe a szőlészek másik szuperképessége, a jövőbe látás - a metszéssel nem csak az aktuális évjáratot befolyásoljuk, hanem a következőt is! Ha úgy látják, hogy az előző évben kinevelt vesszők megfelelő hosszúságúak és erősségűek, akkor minden szuper, de ha az öt-hat vesszőből például három nem éri el a felső drótot, vagy éppen vékonyabb a kelleténél, akkor bizony rövidebbre kell vágni a szálvesszőt, hogy a növény egy-két év alatt, újra megerősödve térhessen vissza a megszokott kerékvágásba.

A metszést követően persze nincs vége a munkáknak, hiszen következik a hajtásválogatás, ami talán még fontosabb is, mint maga a metszés. Ez nem olyan egyszerű dolog, hogy valahol elvágja az egyszeri szőlész, aztán majd történik valami… Ideális esetben ezt a munkafolyamatot ugyanaz végzi, aki a metszést, ellenkező esetben a metszést végző szőlész jövőbelátó képességének befellegzett, hiszen a hajtásválogatással az egész koncepciót át lehet írni. De ez már egy másik történet…