Egy kiemelkedő évjárat

A 2020-as évre garantáltan mindannyian sokáig emlékezni fogunk. Ez az esztendő sosem látott feladatok elé állított mindenkit, ez nem volt másképp a borágazatban sem. Eltekintve azonban a járványhelyzet okozta fejtöréstől, ez az évjárat más tekintetben is emlékezetesnek bizonyult.

Minden évben a szüreti időszakot várjuk legjobban. Osztjuk a nézetet mi szerint a jó bor a szőlőben születik. Kicsit olyan, mintha egész évben ezért a rövid ám rendkívül intenzív időszakért dolgoznánk a szőlőben. Egész évben azon ügyködünk ültetvényeinkben, azért fürkésszük folyamatosan az időjárás előrejzéseket, azért keresünk újabb és újabb innovatív megoldásokat, hogy a szüreti időszak embert próbáló heteinek végeztével fáradt, de elégedett mosollyal nyugtázzuk, hogy mindent megtettünk és az alapanyag magáért beszél.

Idén ez sikerült. Az év első hónapjaiban korántsem lehettünk ilyen biztosak a kiemelkedő szüreti eredményben, a korábbi éveket meghaladó hozamokban és a rendkívül koncentrált beltartalomban.

Lássuk mi minden volt hatással ránk és az utóbbi hetekben beérkező gyümölcsre az elmúlt tenyészidőszak során.

Az viszonylag enyhe és csapadékban szegény telet egy embert és szőlőnövényt próbálóan aszályos tavasz követte. Évek óta tapasztaljuk, hogy a csapadék komoly próbatételt jelenthet az ültetvényeken. Hol a mennyisége, hol az eloszlása okoz fejtöréseket, éppen ezért mi azon dolgozunk, hogy ültetvényeink talajának víztartó képességét a legoptimálisabb állapotban tartsuk. Az, hogy sem a soproni sem az etyeki ültetvényeink nem sínylették meg a tavaszi esőzések hiányát többek közt ennek a tudatos talajmunkának köszönhető. 

A májusig tartó extrém szárazságot kiegyenlített nyári időszak követte, amiért nagyon hálásak vagyunk. Nem voltak extrém kilengések. Idén elmaradtak a huzamos ideig tartó forró időszakok, így a szőlőnövény is ideálisan fejlődhetett. Mind a soproni, mind az etyeki területeinken elmaradtak a vihar és fagykárok. Idén az utóbbi években egyre jellemzőbb napégés károkkal sem kellett számolnunk. A kiegyensúlyozott, extrém forróságtól mentes időjárás mellett természetesen ezt a tudatos zöldmunkának is köszönhetük.

Az elmúlt évjáratoktól eltérően minden időben történt, idén elmaradt az extrém korai szüreti időpont is. A gyümölcsök szépen egyenletesen fejlődtek, mi pedig így váltunk egyre bizakodóbbá a végeredményt illetően.

A természet a legbölcsebb tanító és játékmester, mert egy pillanatra sem hagyta lankadni a figyelmünket, nem engedte, hogy könnyen jött sikernek könyvelhessük ez az évjáratot az ideális nyár után.

Az idei évjáratban éppen az okozta a véghajrában a fejtörést, ami miatt évek múlva, amikor a gyümölcsét poharakba töltjük, a legjobban fogjuk szeretni, a rendkívüli koncentráltság. A szüreti időszak bár időben kezdődött – szeptember első harmadában Etyeken és néhány nappal később Sopronban – a pontos időpontok meghatározása okozott némi nehézséget. A gyümölcs elképesztően tartalmas volt. Magas savak, magas extrakt, magas mustfok és ezek tökéletes aránya. Rövid időnk volt tehát arra, hogy mindent a legideálisabb állapotában csípjünk el. 

A végjáték megfeszített tempója korántsem alakulhatott volna ilyen jól, egy ennyire nagyszerű csapat nélkül. Az elmúlt hetekben a fiúk heti hétből hét napot dolgoztak Mérész Sándor főborászunk és Mészáros Dani szőlészünk tűpontos irányítása mellett. 

Mondhatnák, hogy „a gép forog, az alkotó pihen”, de ez egy borászat életében természetesen nincs így, most kezdődik a második felvonás, az egész tenyészidő alatt dédelgetett gyümölcs borrá formálásának időszaka, és aztán a körforgás kezdődik elölről. Dolgozunk a szőlőben, tesszük a dolgunkat, bizakodunk.