TAVASZI HOLTSZEZON?
Írta: Ercsey Dániel
Fotók: Gézárt Anna, Etyeki Kúria
Tavaszi holtszezon?
Az egy dolog, hogy a szőlőben szupererőre van szükség, de más is történik egy borászat háza táján, példának okáért rendezvényeken kell megjelenni és el kell adni a borokat. Végül is mi másért csinálnánk ezt az egészet, nem?
Sűrűre sikeredett az április és a május, ezekről mesélnénk egy kicsit nektek, nehogy azt higgyétek, hogy Etyeken kolbászból van a kerítés. (Bár ez egy jó ötlet, micsoda látványosság lenne!) Történt ugyanis, hogy Gézárt Anna kolléganőnk belecsapott a kapros mártással tálalt lazacos szendvicsbe és elrepült Stockholmba.
A szöveg folytatódik a fotó után!
„Svédországban a nagykövetasszony meghívott bennünket egy bemutatkozó ebédre, utána pedig kóstolót tartottunk főleg helyi újságíróknak. Este a "Fotografiska"-ban vacsoráztam, ez már régi vágyam volt. Ahogy közeledsz az egyébként múzeumként működő helyig ahol a szuper étterem csak mellékszál, olyan táblák kísértek, hogy „mindjárt odaérsz, már csak a világ leghosszabb szendvicse a távolság“. Imádtam!
Egy szerdai napon jöttem haza Budapestre, hogy másnap már felvegyem a bérelt autót, amivel Szlovéniába kellett utaznunk, az izolai Narancsbor Fesztiválra. Persze fél óra után kiderült, hogy a kocsi kuplungja megadta magát, idegeskedés, autócsere, ezzel elment egy fél nap, úgyhogy csak későn értünk oda. Szerencsére a rendezvény csak másnap volt egy kolostorban és a mellett lévő városi könyvtárban, a központban. Olyan bort vittünk - a mi narancsborunk ilyen - ami belépőt jelenthet a narancsborok világába, nem az a hardcore tétel.
A szöveg folytatódik a fotó után!
Jópofa volt, hogy a helyi vendéglátós iskola diákjai dolgoztak a rendezvényen és egyből odajött hozzánk az egyikük, kiderült hogy magyar a srác, Salgótarjánból származik, néhány éve költöztek Szlovéniába. Nagyon cuki volt, hogy megkeresett minket és amikor kérdeztem, hogy szeretne-e kóstolni valamit, akkor azt válaszolta, hogy nem lehet, ő most itt dolgozik. Pénteken volt a rendezvény, úgyhogy szombaton próbáltunk pihenni, ami persze vásárlásból, főzésből és evésből állt, egy utcányira a tengerparttól. Vasárnap jöttünk vissza Budapestre, hétfőn visszavittem az autót a bérlés helyére és onnan mentem a reptérre, mert utaztam Helsinkibe.“
Azt hiszitek ez csupa móka és kacagás? Hiszen az ember utazhat, bort kóstolhat, éttermekbe járhat… Igen ám, de ez csupán a felszín!
A szöveg folytatódik a fotó után!
„Ez egy szinte hipnotikus, kicsit túlpörgött állapot. Helsinkiben annyira be voltam szorítva, hogy érkezéskor már a reptéren elkezdtem dolgozni egy kávé mellett. Nagy rajongója vagyok Dragomán György főzős könyvének, írtam neki a FB-on és nagyon kedvesen válaszolt, hogy szerinte hol kellene levest ennem, de sajnos végül nem jutott rá időm, úgyhogy ezért még vissza kell mennem Helsinkibe. De szerencsére a szaunát tudtam használni! Jót beszélgettem a mesterkurzuson a vietnámi nagykövetasszonnyal, igazi élmény volt. A sétálókóstolón is érdemes volt részt venni, nekem legalábbis jó tapasztalat volt. Egy finn "Master of Wine" elvitt ebédelni, megkérdezte, hogy szeretem-e a halat, mondtam hogy persze, a férjem bajai, de arra még én sem voltam felkészítve, hogy 22 féle lazacból lehet majd választani…“
Ami Annát illeti, irigyeljük is, meg nem is. Mindössze 10 napja volt erre az őrületesen intenzív kalandra, három országban tartott kóstolót és vitte Etyek és a magyar bor jó hírét. Azt hiszitek, hogy csak ennyi történt? Majd a következő blogbejegyzésből kiderül…